A Thália biztosra akart menni az idei nyárra. Legyen valami habkönnyű, mulatságos, és mivel bohózatban Feydeau a legjobb, adjunk valamit tőle. Mindig siker, sok színházat kirántott már a bajból.
Forrás: olvassbele.com
Igen ám, de a nagy, több felvonásos, jól felépített darabok (Bolha a fülbe, A hülyéje, Osztrigás Mici [másként: A hölgy a Maximból] meg a többi) már ki/lefutottak, bogarásszunk hát kicsit az archívumban (próbálom rekonstruálni a hátteret). De ott vannak a rövid jelenetek, a bohózatok! Na, most ha csokorba fogunk hatot, hatszoros lesz a siker.
Hát azért nem egészen.
ez a bejegyzés a Metrinwest kft. mérlegtechnikai megoldásainak bemutatására szolgál. Profiljaink között a hídmérlegek és technológia mérlegek mellett a kalibrálás szerepel. tags: hídmérleg; vasúti; közúti; kombinált; technológiai mérlegek; big-bag zsáktöltő; elektronikus raktármérlegek; hordótöltő mérlegek; ex-es mérlegek; tartálymérleg; szalagmérleg; precíziós mérlegek; analitikai mérlegek; darabszámlálós mérlegek;precíziós mérlegek; élelmiszeripari mérlegek; címkenyomtató mérlegek; szuperlapos saválló mérlegek; felsőpályás húsipari mérlegek
A szerző balszerencsés, nyomasztó házasságának konfliktusait bohózatok formájában öklendezte világra, és a múlt századelő közönsége halálra kacagta magát a sok balfácán figurán. Aki, ugye, nem én vagyok, hanem a szomszéd házban, negyedben él. Ennyit a jellemekről. A bohózati figura a semmiből jön, megröhögtet, és oda is megy vissza. Múltja, sorsa csak annyiban van, hogy nem tud hegedülni (Vonósnégyes), nem néz hátra a motoron (Lepsénynél még megvolt), és vagy őt nézik valaki másnak, vagy ő hisz valaki másnak egy másik embert. Gyereke, ha van, csak azért, hogy az se értse a világot.
Nem túl tisztességes, hogy a későbbi, nagyon közismert jelenetekre hivatkozom. De hát ezek vannak benne a kollektív emlékezetben. (Ha létezik még ilyen.) Szóval a bohózat befejezett egész. Nem Krúdy-novella. Azokból össze lehet varrni egy egész filmet, mert K. Gy. alakjai igen hasonló jellemek. De attól, hogy leány és kérő van Feydeau egyik jelenetében, attól még a másik bohóságban megrajzolt házaspárja már másképp gondolkodik, mástól lesz, lenne, lehetne mulatságos.
Szegezdi Róbert, Szombathy Gyula
Hamvai Kornél fordította és egybegyúrta, Béres Attila színre állította a jelenetfüzért, és a nézőnek módja van végigkísérni Gérard-t és Clarisse-t eljegyzéstől a válóperig. Hogy ne kapkodjuk a fejünket, hol is tartunk, a közjátékokban az életút fényképalbumát vetítik a függönyre. És a kort idéző francia kuplék szólnak közben. Nem is baj, felcsigáz. Nagyobb baj, hogy végig rezeg a léc, pedig nem is rakták magasra.
Gérard aránylag egyféle anyagú figura, Feydeau csak tudja, milyen, ha magáról mintázta. De ezt a feleséget, Clarisse-t hiába látjuk különböző életkoraiban, mintha több különböző nőből volna összeszerelve. Az első jelenetben elfogódott menyasszony-jelölt, később viszont agyagbuta feleség, aki nem tud viselkedni. Pszichiáter apa lánya, de ez semmit nem indokol, és nem is magyaráz meg… Megint máskor önző kismama vagy tehetetlen, ám roppant önérzetes anyuka. Tegyük fel, hogy a 19. század végén egy kezdő fogorvos csupán a bája miatt habarodik bele, de hogy sok évi házasság után is még képes ilyen ostoba libát szeretni…
El sem tudom képzelni, hogy a felhasznált nyersanyag valaha egy sor egyfelvonásos volt, vagyis a mostani terjedelem, idő legalább négyszerese. A bohózati dramaturgiának van voltaképpen minden alárendelve. Minden egyes jelenetben felszalad az ív, végigrohanunk a többé-kevésbé jó poénokon, leperegnek a félreértéses pillanatok, a háztartási alkalmazottakat (inas, cseléd) kirúgják, majd záró poénnal vége a jelenetnek. Aztán egy új helyzettel ugyanez az ív. Hatszor.
Egri Kati
A műfajok közti átmenet buktatóiról van szó. Hat bohóságból nem lesz darab. Nem áll össze. Nincs saját íve, hacsak nem tekintjük annak az időmúlást. Csányi Sándor balekre veszi Gérard-t, ahogy az is. Az inas által hipnotizált agglegényből alakul át megértő férjjé, aki azért nem bánja a kedves anyós halálhírét. Aztán magyarázkodik ostobaságai miatt. De élete fontos fordulatai a színdarabon kívül történnek. Képviselővé válása és politikai hanyatlása a háttérben zajlik, csak beszélnek róla. Üzleti karrierje a törhetetlen bilivel még azelőtt ér véget, mielőtt elkezdődne, és az após-anyós elleni bosszúja is kellően kisszerű.
Csányi mindent el tud játszani, ha akar, de Valmont (Veszedelmes viszonyok) alakjában (a Csak szex… betétdarabjában) sokkal hihetőbbek voltak az érzelmei. Clarisse jellemét se Feydeau, se Hamvai nem írta meg. Érjük be annyival: rosszul használja az idegen szavakat, és neglizsében jelenik meg az inas, a vendég, a szemben lakó miniszterelnök előtt. Szegény Schell Juditot állandóan kituszkolják a színről, hogy ne legyen jelen állandóan (egyébként igen csinos) fekete tüll, csipke és selyem alsóruháiban. Legvégül ő pakol, és hagyja itt a kicsit link, kicsit erőtlen férjet, aki még egy cselédet sem tud kirúgni.
Szombathy Gyula após, vidéki polgármester, és – nagy ötlet, de tényleg – a röhejes házaspár hétéves kisfia. Komoly kabarérutin segíti át Szombathyt a dramaturgiai gödrök fölött. Neki jut az utolsó, drámainak szánt mondat is, ami drámai is lesz, csak éppen semmi köze a jelenetfüzérhez.
Egri Kati a fogorvosné, Clarisse mamája – akinek tévedésből keltik halálhírét –, s mivel őt kényszeríti a szerep a legkevesebb irreális viselkedésre, nagyon kellemes látni a színpadon. Kovács Vanda szószátyár, mindig másról beszélő, csúf (!) bába, az államtitkár gyönyörű (!), de csapodár felesége, és bájos (!) cseléd, és minden alakban jó, talán mert kevés poént pazarolt rá a két szerző.
Kovács Vanda
Szegezdi Róbert négy alakban is feltűnik, kétféle inasként, flegma hírlapíróként és felszarvazott államtitkárként – megjelenése, mozgása remek, de vékony, erőtlen, falzettbe csúszó hangja foniáter után kiált.
Velich Rita jelmezei sokat segítenek, hogy a karcsú szereplőből pohos legyen, és jól exponálja Schell Judit teljesen színpadképes „meztelenségét”. Tekintsünk el attól az apróságtól, hogy ilyen holmikat a 20. század elején (de inkább később) kizárólag a legprofibb prostik hordtak.
Horesnyi Balázs rendkívül ötletesen teszi a meglehetősen gazdag lakásbelső falára a századfordulós Párizs szebbnél szebb épületeit. Díszlete időnként szellemesebb, mint Feydeau.
Georges Feydeau: Esküvőtől válóperig | Thália Színház
Rendező: Béres Attila
Díszlettervező: Horesnyi Balázs
Jelmeztervező: Velich Rita
Gérard Toudoux: Csányi Sándor
Clarisse, feleség: Schell Judit
Justin/Joseph, inas; De Jaival, hírlapíró; Choulilloux, hadügyi államtitkár: Szegezdi Róbert
M. de Champrinet, pszichiáter; Saraux, polgármester, Toto: Szombathy Gyula
Mme de Champrinet: Egri Kati
Mme Virtuel, bába; Mme Chouilloux; Julie, cseléd: Kovács Vanda